A túledzettség állapotának kifejlődése és megjelenési formái

Ha a sportteljesítmény minden különösebb indok nélkül hanyatlik, túledzettségről beszélünk. Hátterében legtöbbször az áll, hogy a sportoló nem szán elég időt a regenerációra, ill. hiányoznak annak egyes feltételei (vagy akár az összes).

  • Jellemzően a nyugodt hétköznapok, a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagbevitel, valamint a pihenés (nyugodt és elegendő időtartamú alvás).

A túledzettség tünetei kezdetben sokszor rejtve maradnak, a teljesítmény a felkészülés alatt akár javulhat is, csak a képességekhez vagy az edzés mennyiségéhez képest nem kielégítő mértékben.

A túledzett sportolót mindig a vele szembeni elvárások és a teljesítőképesség krónikus ellentmondása jellemzi.

Az izomfáradás

Az izomfáradás komplex folyamat eredménye, fizikai aktivitás hatására bekövetkező csökkenés az erőkifejtő képességben.

Az erő csökkenése a teljes neuromuszkuláris rendszer valamely szakaszán (központi idegrendszer, perifériás idegek, izom) bekövetkező élettani változások, módosulások eredménye.

  • Az erőkifejtő képesség azonban összefügg az aktuális érzelmi, pszichikai állapottal, így a fáradás nem kizárólagosan akut élettani változásoknak köszönhető.

Élettani szempontból a fáradásnak két típusa ismert: központi és perifériás fáradás.

Központi fáradás

Az idegrendszer csökkent működése, egyrészt a motoros agykéreg akaratlagos működtetésében bekövetkező elégtelenség (Taylor és Gandevia, 2008), másrészt a motoros agykéreg és a neuromuszkuláris szinapszis közötti szakaszon bekövetkező élettani módosulások (főképpen ingerületvezetési problémák), melyek eredményeként az akaratlagos erőkifejtés képessége csökken.

Az okok az alábbiak lehetnek:

  • az akaratlagos erőkifejtés központjának, a motoros agykéregnek a csökkent ingerelhetősége,
  • az ingerületvezetéshez szükséges elektrolitok koncentrációjának csökkenése,
  • az idegsejtek közötti szinapszisban az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) koncentrációjának csökkenése,
  • oxigénhiányos állapot,
  • a vércukorszint csökkenése.

Perifériás fáradás

Az izom erőkifejtésében bekövetkező csökkenés, melyet a neuromuszkuláris szinapszis utáni szakaszon, vagyis a vázizomban történő élettani módosulások okoznak, aminek következtében az ingerlés-kontrakció folyamata romlik.

Nagy intenzitású fizikai aktivitás hatására a metabolikus energiabiztosítás hatékonysága romlik. A fáradó izomban megfigyelhető a kreatinfoszfát- és glikogénraktárak kiürülése, a laktát felszaporodása (savasodás) ill. megfigyelhető még a metabolikus bomlástermékek felhalmozódása okozta hiperozmózis miatti vízbeáramlás. A pH csökkenése (a savasodás) miatt nagyobb a kontrakció kálciumigénye is, amely egyébként is kisebb mennyiségben áramlik ki a szarkoplazmatikus retikulumból. A kálcium troponinhoz való kötése is jelentősen gátolt, valamint a kálcium visszavétel is lassul (elnyúlik a relaxáció). Az izomrángás ereje csökken, perifériás fáradás következik be (Taylor és Gandevia, 2008).

Sérülnek az izom szarkomer komponensei, különösen a Z vonal. Mikroszkopikus felvételeken világosan látható a Z vonal kiszélesedése, vagy szerkezetének teljes felbomlása (Fridén és Lieber, 1992). Az ilyen jellegű elváltozásokat nevezzük mikroszakadásoknak, vagy mikrosérüléseknek.

  • Az izom mikrosérülései is hozzájárulnak az erőcsökkenéshez. A mikrosérülést szenvedett motoros egységek ugyanis ideiglenesen kikapcsolnak, nem vesznek részt az izomműködésben.

Gyakori, hogy nem csak a szarkomer, hanem az izomrost membránja, vagy akár a T-tubulusa is sérül. Gullick és Kimura (1996) elmélete szerint szarkolemma szakadáskor a szarkoplazmatikus retikulumban tárolt Ca2+ kiáramlik és felszaporodik. A kálcium-homeosztázis felborul, és súlyos zavarokat okozhat a sejt másodlagos hírvivő rendszerében, valamint az elektrolit- és energia-homeosztázisban.

  • Az intracelluláris szabad Ca2+-ok felhalmozódása metabolikus elváltozásokat indukál, amely eredményeképpen sejtkárosodás jön létre.

  • A magas Ca2+-szint fokozza a mitokondriumok kálcium felvételét is, mely egy ponton túl az oxidatív foszforiláció szétkapcsolódásához vezet, azaz gátolja a normális sejtlégzést, ezáltal az ATP termelés akadályozódik.

  • Fokozódik a foszfolipázok aktivitása, amely további sérüléseket okoz a szarkolemmában. A sejtmembránból arachidonsav szabadul fel, amelyből a ciklooxigenáz enzim hatására rövid életidejű, fájdalomkeltő, szövetkárosító és érösszehúzódást (vasoconstrictiót) okozó endoperoxidok képződésén keresztül szintetizálódnak a prosztaglandinok, amelyek fokozzák az idegvégződések mechanikai, kémiai és hőérzékenységét.

A perifériás fáradás következtében ezenkívül:

  • az izom megduzzad, keresztmetszete növekedik, ödéma alakulhat ki (Muramaya és munkatársai, 2000),
  • csökken az ízületi mozgásterjedelem,
  • romlik a propriocepció, a testhelyzet érzékelés (Saxton és munkatársai, 1995).

A központi és perifériás fáradás kölcsönhatásban áll egymással, általában együtt következik be, de különböző típusú edzések során arányuk eltérhet.

A terhelés és túlterhelés állapotai

Az edzésterhelés vonatkozásában fontos figyelembe venni, hogy a szervezetet ért mindennemű stressz kihat a teljesítményre, legyen az fizikai, lelki, táplálkozási vagy pihenési okokra visszavezethető. Ha csökken a regenerációs képesség, csökken a tolerálható edzésterhelés mértéke is, vagy megnő a regenerációhoz szükséges időtartam.

Overload (túlterhelés)

Az edzésinger megtervezett növelése, amely már eléri a sportoló terhelhetőségének azt a szintjét, ami kihívást jelent, teljesítésével az erő/teljesítmény növekedése várható, és a következő edzésig még kipihenhető.

Over-reaching (túlterjesztés)

Az edzésciklus egy rövid (tervezett) szakasza, amelynek terhelése már túlterjed a sportoló alkalmazkodó képességén. Ez a folyamat átmeneti teljesítmény csökkenéshez vezet, amely fennállhat több napig, vagy több hétig is.

  • Amennyiben a hirtelen megnövelt terhelést egy héten belül az optimálisra csökkentjük, kedvező teljesítmény növekedés érhető el (Stone és munkatársai, 2006).

Overtraining (túledzés)

Az over-reaching terhelést is túllépő (edzéstervezési kiegyensúlyozatlanságokból következő) állapot, amely a munkamennyiség és a szervezetet érő stressz vonatkozásában meghaladja a regenerációt, és krónikusan csökkent teljesítményt eredményez.

  • Az időben felismert túledzés 1-2 hét pihenővel helyrehozható.

Overtraining syndrome (túledzettségi szindróma)

A hosszan tartó túledzés hatására állandósuló fizikai és pszichológiai tünetek.

  • Az elhúzódó idejű (3-6 hónapos) teljes edzéskihagyáson kívül más hatékony kezelése nem ismert.

A túledzettség általános és típusos tünetei

A túledzettség élettani, biokémiai, immun vagy pszichés tüneteket okozhat.

Élettani tünetek:

  • csökkenő teljesítmény,
  • csökkent terhelés tolerancia,
  • csökkent izomerő,
  • csökkent maximális munkakapacitás,
  • izom-ín fájdalmak,
  • koordinációvesztés,
  • vérnyomás változás,
  • fejfájás,
  • hányás,
  • gyomor-bélrendszer zavarai,
  • pulzusszám változás nyugalmi, terheléses, restitúciós,
  • légzésszám emelkedés,
  • testzsírszázalék csökken,
  • testsúly csökken,
  • pulzusszám submaximális terhelésnél nő,
  • étvágytalanság, bulémia,
  • menstruációs zavarok,
  • EKG változások (abnormális T-hullám),
  • alvászavar.

Biokémiai tünetek:

  • izomglikogén koncentráció csökken,
  • szérum szabad tesztoszteron szint csökken,
  • szérum kortizol szint nő,
  • a vér hemoglobin, vas, ferritin tartalma csökken,
  • csontok ásványi anyag tartalma csökken,
  • nyomelemek koncentrációja csökken,
  • negatív nitrogén egyensúly,
  • szérum karbamid koncentráció nő,
  • szérum húgysav képződés fokozódik,
  • szérum kreatin-kináz aktivitás nő,
  • vizelet ketoszteroid koncentráció nő.

Immunrendszeri tünetek:

  • egynapos megfázások,
  • érzékenység egyes betegségekre (megfázás, allergia),
  • fehérvérsejtszám csökken,
  • immunglobulin csökken,
  • bakteriális fertőzés,
  • herpesz vírusfertőzés.

Pszichés tünetek:

  • kognitív fáradtság (koncentrációs képesség csökken, agyi fáradtság),
  • emocionális fáradtság (az akarás hiánya),
  • érzelmi instabilitás,
  • általános apátia,
  • depresszióérzés,
  • fokozott érzékenység a környezet ingereire.

Szimpatikus (akut) túledzettség

Anaerob terhelésnél jellemző, oka legtöbbször az edzések helytelenül magas terhelése következtében fellépő izomfáradás, de sérülés, baleset következtében is kialakulhat. Ilyenkor a szervezet teljesen kimerült, a szénhidrát raktárak üresek, a vérében magas a kortizolszint.

Legfontosabb tünetek:

  • magas nyugalmi pulzus,
  • magas nyugalmi vérnyomás,
  • csökkent sportteljesítmény,
  • korai elfáradás,
  • fokozott izzadás,
  • izomfájdalom,
  • koncentrálóképesség csökken,
  • terhelés utáni mérsékelt pulzus megnyugvás,
  • érzelmi instabilitás, idegesség, ingerlékenység,
  • edzés iránti csökkent lelkesedés,
  • nyugtalan alvás,
  • étvágycsökkenés, súlyvesztés.

Paraszimpatikus (krónikus) túledzettség

Aerob terhelésnél jellemző, a megfelelő pihenés nélküli, hosszantartó edzések sorozata, vagy az ízületek, inak, szalagok túlerőltetése miatt jön létre. Jellemzője a teljesítmény fokozatos hanyatlása, a szénhidrátraktárak lemerülése, a vér emelkedett kortizolszintje.

Legfontosabb tünetek:

  • alacsony nyugalmi pulzus,
  • alacsony vérnyomás,
  • alacsony vércukorszint,
  • gyenge sportteljesítmény,
  • fáradtság, aluszékonyság,
  • depresszió, letargia.

Kapcsolat: natstrength@gmail.com