A harántcsíkolt vázizmok típusai

A harántcsíkolt vázizmokat több szempont alapján is lehet osztályozni.

Eredési hely szerint

Az izmoknak általában egy eredése és egy tapadása van (egyfejű izom). A kettő között található az izomhas. Némely izomnak két vagy több eredése is lehet, amelyek közös izomhasba mennek át és egyetlen ínnal végződnek. Ebben az esetben két-, három-, négyfejű izomról beszélünk. Ha az izom hasát közbülső ín szakítja meg, és a két has nem esik egymás folytatásába, akkor kéthasú izomról beszélünk. Ha az izomhas iránya nem változik meg, akkor nem beszélünk külön izomhasakról, hanem az inas megszakítást intersectio tendineanek nevezzük (pl. egyenes hasizom).

Alak szerint

Orsó alakú; az izomhas a két vége felé elvékonyodik:

Párhuzamos; a rostok párhuzamosan futnak egymással, de nem szélesednek ki az izomhasban: (pl. szabóizom).

Összetartó; legyező alakú izom, rostjai szélesen erednek, és szűk ínba torkollnak (pl. nagy mellizom).

Gyűrű alakú; ezek a test nyílásai körül lévő záróizmok (pl. száj körüli izom).

Tollazott; az izomrostok lefutásának iránya szöget zár be az erőkifejtés irányával:

Mivel az élő szervezetben az izomrostok a nyugalmi hosszuk felére képesek megrövidülni, az izom rostelrendeződése rendkívül fontos tényező az izom működésének meghatározásában. A rostelrendeződés meghatározza az adott izom rövidülési képességének mértékét:

  • a párhuzamos rostelrendeződésű izomban az izomrostok hossza az izomhas hosszával (x) egyenlő, az izom rövidülése x/2,
  • a ferde rostlefutású egytollú izomban jóval rövidebbek (y), az izom rövidülése y/2,
  • a kéttollú izom rostjai még rövidebbek (z), az izom rövidülése z/2.

Az izomrostokat egyforma vastagnak fogva fel, az összehúzódással kifejtett erő független az izomrostok hosszától, de a számukkal arányos. Azaz az izom ereje a keresztmetszetétől függ, de olyan keresztmetszettől, amely minden rostját valóban átmetszi. Ezért az izom ún. anatómiai (haránt) keresztmetszete mellett az élettani keresztmetszet fogalmát is be kell vezetnünk.

  • Élettani keresztmetszeten olyan síkot értünk, amely az izom minden rostját keresztben metszi. Az egytollú izomnál az izomhasat ferdén átmetsző sík nyilvánvalóan jóval nagyobb átmetszetet ad, mint a párhuzamos izom harántmetszete. A kéttollú izom élettani keresztmetszete még ennél is lényegesen nagyobb, nyilvánvalóan nagyobb tehát maximálisan kifejthető ereje is. Munkavégző képesség (erő x elmozdulás) tekintetében nincs a három izom közt lényeges különbség, az az izomállomány tömegétől függ.

Funkció szerint

A vázizmokban a lassú és gyors rosttípusok egyszerre vannak jelen, és az egyik túlsúlya jellemzi az izmot.

Tónusos izmok: fő funkciójuk a gravitációval szembeni tartás, stabilizálás. A lassú (vörös) izomrostok túlsúlya jellemző, lassan fáradnak el, lassan aktiválódnak, tartós munkabírás és gyors regeneráció jellemző rájuk. Rövidülésre, keményedésre hajlamosak, ezért nyújtani kell őket.

  • Érdemes megjegyezni, hogy a tónusos izmok ezen jellemzése az izom alapfunkciójára igaz. Ha az izom a test gravitációval szembeni tartását, stabilizálását végzi a mindennapokban, akkor a túlsúlyban lévő lassú rostok látják el a feladatot.

  • Merőben megváltozik azonban a helyzet az erőedzések során (ideértve a testépítő jellegű edzésmunkát is). A lassú rostok nem képesek nagy teljesítményű munkavégzésre. Kicsi a glikolitikus kapacitásuk, az oxidatív energiaellátásuk pedig nem képes az erőedzés ATP igényét biztosítani, így az alacsony erőkifejtési képességüktől függetlenül sem képesek érdemben szerepet vállalni az erőedzések során (lévén az izomtónus fenntartásáért felelős izomrostok, nem is ez a funkciójuk).

  • Az erőgyakorlatok során az izmokban található gyors rostok aktiválódnak elsődlegesen (legyenek azok bármilyen arányban is jelen), a gyors rostokra jellemző valamennyi tulajdonsággal együtt.
  • Pl., ha olyan súllyal bicepszezünk, amiből 10 ismétlést vagyunk képesek végrehajtani, egészen biztosak lehetünk benne, hogy azt nem a lassú rostok munkába vonásával végeztük, hanem a gyorsakéval. Ugyanúgy, ahogy az erőemelők sem a mellizmuk lassú rostjainak munkájával végzik a fekvenyomást, hiába tónusos a mellizom.

A teljesség igénye nélkül: elülső és középső vállizom, trapézizom felső része, fejbiccentő izom, nagy és kis mellizom, bicepsz, lapockaemelő izom, csípő-horpasz izom, körteképű izom, négyszögű ágyékizom, combhajlítók, combközelítők, egyenes combizom, szabóizom, háromfejű lábikraizom, gerincfeszítők nyaki és ágyéki szakasza.

Fázisos izmok: fő funkciójuk a mozgások végrehajtása, gyorsan aktiválódnak. A gyors (fehér) izomrostok túlsúlya jellemző, gyorsan fáradnak és lassú regeneráció jellemző rájuk. Gyengülésre és nyúlásra hajlamosak, ezért erősíteni kell őket.

A teljesség igénye nélkül: trapézizom középső és alsó része, kis és nagy rombuszizom, széles hátizom, vállizom hátsó része, rotátorköpeny izmai, gerincfeszítők háti szakasza, hasizmok, tricepsz, farizmok, külső és belső vaskosizom.

A mozgásban betöltött szerep szerint

Mivel egy izom csak egy irányba tud erőt kifejteni, ezért az izmok mozgáspárokban dolgoznak, hogy a mozgást oda-vissza végre tudjuk hajtani.

Agonista: az adott mozgást végzi.
Antagonista: az adott mozgást fékezi.
Szinergista: az adott mozgást segíti.
Stabilizáló: az adott mozgást közvetve támogatja.

Azt, hogy két izom milyen viszonyban van egymással, mindig az aktuális mozdulat függvényében dönthetjük el, hiszen sokszor fordul elő, hogy két izom, különböző mozgások esetén más viszonyban működik.

  • Pl. a széles hátizom és a nagy mellizom a karok mellkas előtti közelítése esetén antagonistái egymásnak, ugyanakkor a fejszecsapás mozdulat során szinergizmusban működnek.