A harántcsíkolt vázizom járulékos berendezései

A vázizmoknak vannak további részei, melyek a súrlódások csökkentésében töltenek be fontos szerepet. Ilyenek az ínhüvelyek, izomtömlők (nyálkatömlők), íncsontocskák (egyenítőcsontok) és zsírtestek.

Ínhüvelynek (vaginae tendinum) nevezzük a végtagok megtörési helyein, rendszerint erős leszorítószalagok (retinaculumok) alatt átfutó inakat körülvevő csőszerű, könnyű elcsúszást biztosító hüvelyeket.

Csupán külső rostos burkuk (vagina fibrosa) valóban cső alakú, ezt azonban kettős falú belső synovialis hüvely béleli (vagina synovialis). Az utóbbi külső lemeze a rostos burok belső felszínéhez tapad, belső lemeze pedig az ín felszínéhez van nőve. Az ínnak a hüvelyben való ide-oda csúszását a betűrődő synovialis felszín és a köztük levő sikamlós nedv biztosítja. A két synovialis lemez az ínhüvely mindkét végén átfordul egymásba, és ezért az ín valamilyen irányban való mozgásához az egyik végén a külső felszín tűrődik át a belsőbe, a másikon fordítva.

Az ínhüvely két synovialis felszíne nem csupán az ínhüvely két végén megy át egymásba, hanem a külső lemez kettőzet útján (mesotendineum) is áthajlik a belső synovialis lemezbe. E kettőzet mindig a belső rostos hüvelynek a csontos vagy ízületes alaphoz rögzülő oldaláról indul el, tehát a mesotendineum mindig az ínnak a csontok és az ízületek felé fordított oldalát éri el. Gyakorlati jelentősége, hogy e kettőzet viszi az ínhoz a kisszámú, de mégis nélkülözhetetlen ereket.

Az izomtömlők (bursae synoviales) külső rostos burokból és belső felszínükön az izületek synovialis felszíneihez hasonló sejtdús rétegből álló, résszerű üregükben az íznedvhez hasonló nyúlós, de egyúttal sikamlós nedvet tartalmazó, lencse alakú képződmények. A lencseidom két külső felszíne az egymáshoz súrlódó felszínekhez rögzül, belső sima felszíneik a tömlő nedve által mintegy zsírozva, egymáshoz viszonyítva könnyen elcsúsznak. A lencse peremén természetesen a két egymásba átmenő felszínnek mozgás közben bizonyos egymásba való áthengeredése fordul elő. Érthető, hogy ilyen bursák elsősorban a nagyobb ízületek (térd, váll) körül fordulnak elő.

Az íncsontocskák (ossa sesamoidea) csontos felszínek vagy ízületek felett elmozduló inakba ágyazott kis csontok ott, ahol az irányváltoztatás miatt az ín nagyobb nyomásnak, súlyviselésnek van kitéve, vagy ahol az ízületi felület megnagyobbítására, egyben ín tapadására van szükség. Ilyen csont pl. a térdkalács.

A zsírtestek (corpora adiposa) az egyes izmok között terülnek el, és könnyítik elmozdulásukat.

Az ízületi tok feszítő izmok (musculi articulares) az ízületek környékén elhelyezkedő izmok kisebb nyalábjai, ritkábban önálló izmok, amelyek az ízületi tokon tapadnak. Az izmok összehúzódásakor az ilyen nyalábok húzzák az ízületi tokot, ezáltal megakadályozzák a hajlított oldalon ráncot vető ízületi tok becsípődését.