A csontok kapcsolódása

Az egyes csontok önálló szerveknek tekinthetők, amelyek megfelelően összekapcsolódva adják a szervezet szilárd, de ugyanakkor a szükséges mozgékonyságot is lehetővé tévő vázát. A csontvázat felépítő csontok alapvetően kétféle összeköttetéssel kapcsolódhatnak egymáshoz; az egyik a megszakítás nélküli, folytonos kapcsolódás, a másik a megszakított kapcsolódás, vagyis az ízületek.

Folytonos kapcsolódás

Folytonos kapcsolódás (synarthrosis) esetén a szomszédos csontok közötti teret valamilyen más szövet teljesen, résmentesen kitölti. A kapcsolódó csontok között nincs vagy csak minimális az elmozdulás lehetősége. Ez nagyobb terhelhetőséget biztosít, ugyanakkor a kapcsolatok jelentős részénél meglévő minimális elmozdulás lehetősége hozzájárul a csontvázrendszer rugalmasságához.

Csontos kapcsolódás (synostosis): csontszövet által biztosított összeköttetés, mely általában a fiatalabb korban még porc-, vagy kötőszövettel elválasztott csontrészek összecsontosodásával jön létre.

Porcos kapcsolódás (synchondrosis): porcszövet által biztosított kapcsolat. Rugalmasabb jellegű, elsősorban nyomási terheléseknek kitett helyeken található.

Kötőszövetes kapcsolódás (syndesmosis): kollagén és/vagy elasztikus rostban gazdag kötőszövet által biztosított összeköttetés. A húzó erőhatásoknak kitett helyeken találhatók.

Megszakított kapcsolódás

(Ízület)

Megszakított kapcsolódás (articulatio) esetén az összeköttetésben álló, porccal borított felszínek között rés van (anyagfolytonosság-megszakítás). Az összeköttetést ilyenkor a csontrészek széleit összekötő ízületi tok és a szalagok biztosítják. Az ízület lehetővé teszi, hogy testrészeink, végtagjaink elmozdulhassanak egymáshoz képest, ezzel lehetővé téve számunkra a mozgást.

Az ízület részei

Ízületi felszín (facies articularis):

  • porccal borított csontvégek,
  • alakja megszabja az ízületben létrejövő mozgások lehetőségét,
  • az ízületi fej (caput articularis) domború,
  • az ízületi árok (cavitas articularis) homorú.

Ízületi porc (cartilago articularis):

  • az ízesülő csontvégeken található porc,
  • üvegporc alkotja,
  • vastagsága az ízület megterhelésétől függ,
  • az ízületi felszíneket simává téve megkönnyíti az ízületi végek elmozdulását.

Ízületi tok (capsula articularis):

  • vér- és idegellátása igen bő,
  • légmentesen veszi körül és védi az ízületet,
  • biztosítja a csontvégek összetartását,
  • a nagy mozgásokat végző ízületben bő, a kevésbé mozgékony ízületekben feszes,
  • a külső réteget vastag kötőszövet alkotja, a belső (synoviális) réteg vékony, termeli az ízületi nedvet.

Ízületi üreg (cavum articularis): az ízfelszínek között, az ízületi tok által közrezárt üreg, mely néhány csepp ízületi nedvet tartalmaz.

Ízületi nedv (synovia): az ízületi tok által termelt kis mennyiségű sűrű folyadék, amely a csontok elmozdulását teszi zavartalanná, a porcfelszínt sikamlóssá teszi.

Ízületi szalagok (ligamentum):

  • az ízületet erősítik, a rendellenes mozgást megakadályozzák,
  • erős, tömött kötőszöveti rostok építik fel,
  • jellemzői az inakkal megegyeznek, de a szalagok rostjai nem teljesen párhuzamosan futnak,
  • legtöbbször az ízületi tokon kívül helyezkednek el (kivétel: váll-, térd-, csípőízület),
  • rugalmatlanok, a húzóerőnek ellenállnak. Szakítószilárdságuk típustól függően változó, de igen nagy.

Ízületi gátlóberendezések

Az ízületek mozgásai többségükben tengely körüli körmozgások ugyan, azonban a teljes körforgásnak csupán kis részére korlátozottak. A különböző mozgások elemzésében fontos azon anatómiai tényezők és okok ismerete, melyek azoknak határt szabnak.

Az ízületben végezhető mozgások terjedelmét több tényező határozza meg:

  • az ízfelszínek alakja, egymáshoz mért nagysági viszonyai,
  • a csontoknak az ízfelszínekkel szomszédos domborzati viszonyai,
  • a szalagok,
  • az ízületi tok,
  • az ízületet körülvevő lágyrészek, ill. egyéb testrészek.

Csontos gátlóberendezés, ha az ízület mozgását a két ízvéghez tartozó, vagy környezetében levő csontrészlet összeütközése akadályozza. Pl. a könyökízületet a 180°-os álláson túl hátra nem lehet hajlítani, mert a singcsont (ulna) kampószerű hátsó nyúlványa (olecranon process) beleütközik a karcsont hátsó gödrébe (olecranon fossa).

  • A legtöbb esetben nem is ütközik össze nagyobb mértékben a két csont, mert közvetlenül előtte már kevésbé merev gátlóberendezések mintegy elasztikusan felfogják az ütközést.
  • Az előző példánál maradva, az ízületi tok megfeszülése akadályozza a további mozgást, és a singcsont nyúlványa nem ütközik bele ténylegesen a karcsont hátsó gödrébe.

Valamely csontrész beleütközése a kifeszülő szalagba. Ilyen pl. a vállízületben a kar oldal felé való felemelésekor a karcsont nagy gumójának beleütközése a vállízületet felülről áthidaló acromioclavicular ligament-be.

Igen gyakori gátlómechanizmus, amikor az ízületi szalag megfeszülése, vagy spirálisan egymásra csavarodása (pl. a csípőízületben) fogja le a további mozgást.

A csontvázon kívüli tényezők közül fontos az izmok megfeszülése, és a behajlított oldalon a lágyrészek (izom, bőr alatti szövetek, bőr) összetorlódása (pl. könyök, térd behajlításánál).

Az ízülettípusok és a végrehajtható mozgások

Feszes ízület (amphiarthrosis): pl. SI ízület.
 Jelentősebb mozgás nem lehetséges.

Csuklóízület (ginglymus): pl. karcsont és a singcsont közötti ízület.
 Lehetséges mozgások:
  - hajlítás / flexio és feszítés / extensio

Forgóízület (articulatio trochoidea): pl. orsócsont és singcsont közötti ízület.
 Lehetséges mozgások:
  - hanyintás / supinatio és borintás / pronatio

Tojásízület (articulatio ellipsoidea): pl. a csukló ízülete.
 Lehetséges mozgások:
  - kétirányú hajlítás / flexio
  - kétirányú távolítás / abductio

Nyeregízület (articulatio sellaris): Sajátos és egyedülálló az emberi szervezetben a hüvelykujj alapízülete. Ez teszi lehetővé a fogást, a hüvelykujj szembeállítását a többi ujjal.
 Lehetséges mozgások:
  - hajlítás / flexio és feszítés / extensio
  - közelítés / adductio és távolítás / abductio
  - a tenyér síkjába hozás / repositio és a többi ujjal szembehelyezés / oppositio

Gömbízület (articulatio spheroidea): Geometriájából adódóan sokrétű mozgásra képes, lényegében szabadon. Az emberi testben két szabad ízületpár van. Az egyik a felső végtag alapízülete, a vállízület, a másik az alsó végtag alapízülete, a csípőízület.
 Lehetséges mozgások:
  - hajlítás / flexio és feszítés / extensio
  - közelítés / adductio és távolítás / abductio
  - befelé forgó mozgás / medial rotatio és kifelé forgó mozgás / lateral rotatio
  - körmozgás / circumductio

Kapcsolat: natstrength@gmail.com